BIZALOM, SZINKRONICITÁS, HÁLA

WHAT GOES AROUND COMES AROUND

Teotihuacán & Magdaléna, Mexikó

 

Amikor becsekkolnál a holnapi járatodra de a fapados mexikói repülő társaság applikációja azt írja ki harmadik próbálkozásra is, hogy nincs ilyen foglalás...🤔

 

Amikor felhívod őket, de minden kiválasztott menü pont alatt odalyukadsz ki, hogy küldenek egy smst a weboldalukkal vagy a chtgpt whatsapp linkjével...😏

 

Amikor a chatgpt-nak nyomkodod elszántan és kissé dühösen a telefonodon a betűket, (tudod, hogy feleslegesen de mégis próbálkozol), hogy adjon egy telefonszámot, mert egy emberrel akarsz beszélni, ő meg sírós kis emojival közli, hogy ő csak egy robot aki éppen tanul, neharagudj rá, kéri szépen...🤯

 

Amikor a nyolcadik telefonhívásnál rájössz, hogy a rendszert kijátszva melyik opciót kell választani, hogy végre egy élő emberrel komunikálhass (azt ahol a módosított vagy törölt járatokokról adnak felvilágosítást) és egy álmos hölgy nagyon halkan közli, hogy a jegyedet már aznap törölték, amikor megvetted és kellett volna, hogy kapj emailt...nem kaptál?

🤨😂

 

 "Mañana" mentialitásban működik az email küldő algoritmus is, úgy tűnik. A pénzünket persze levették...majd küldik. Claro, que sí.

 

Amikor làtod, hogy háromszor-négyszer annyi a következő napokra a jegy (ugye ezért vetted meg jóval előbb)...és emiatt most a 25 milliós fővárosban/környékén kell töltened még egy hetet...

 

Na, ilyenkor kell azt kérdezni,hogy

 

HOGY LEHET EZ MÉG ENNÉL IS JOBB? 😁😁😁🙈

 

Tanítónk az Út🙏

 

Majd kiDERÜL mire volt ez jó.

 

....................................................................................

 

A fentit délelőtt írtam fel magamnak, hogy emlékezzek erre és legyek figyelmes a történésekbe szőtt tanításokra. Szerencsére tudunk ilyen helyzetekhez humorral hozzáállni. Bueno, legtöbbször.☺️😉

 

Azért reggeli közben még egy kissé nyomott volt a hangulatunk, amiért meghiúsult Peru és drágább jegyet kellett vennünk és az előttünk álló telefonalgatás és levelezés miatt a Sumup-pal, hogy visszaszerezzük a pénzünket (történt már ilyen 3 éve, akkor 6-8 levelembe, több telefonomba és jó pár hétbe telt, a Sors humora, hogy végül ugyanitt, Teotihuacanban kaptuk meg a visszautalt pénzt anno 😯).

 

Többször írtam már arról, hogy szerencsénkre valamelyikünk mindig éber tud maradni a bizalom fontosságára, és emlékezni és emlékeztetni a másikat arra, hogy minden értünk történik. És amikor egyikünk sem hiszi el, akkor addig ismételjük, míg meg nem érkezik a tudatosságunk szívünk központjába, hogy onnan tekintsünk a világra.🙃 

 

Ezt nagyon érzem magamban is, és kettőnk energia terében is, hogy mikor mondjuk csak úgy, és mikor érik meg bennünk valóban a bizalom, mikor érezzük minden sejtünkkel (erre mi dig reagál a környezet is, szinte azonnal).

 

Danit most kicsit jobban megviselte ez a történés, ezért hangosan mantráztam, hogy hallja többször, hogy biztos, hogy oka van. Tudta ezt Ő is. De kellett a "fake it till you make it" trükk, mondogattuk, egymás homlokához bújva, hogy minden rendben, bárhogy is néz ki ez most (anyagi veszteség), akkor is értünk van.

 

Előző este pont bezárt előttünk a piramisok melletti pulqeria (pulqe=Istenek Itala, erjesztett Maguey ital, pulqueria= bár, ahol friss pulquet szolgálnak fel).

Egy nagyon szimpatikus, csupa öröm és mosoly nő volt a tulajdonos, azt mondta, hogy délelőtt menjünk vissza, szeretettel vár minket.

 

Javasoltam, hogy mielőtt döntünk, hogy mit csináljunk, igyunk az Istenek italából és kérjünk tőlük útmutatás, milyen irány szolgálja most a legmagasab javunkat. Volt hozzánk közelebbi pulqeria is, mi mégis collectivo-ra szálltunk és visszamentünk a helyre, ahol a mosolygós tulajdonos invitált minket.

 

A tengerpartokra nagyon drágák voltak a jegyek, elérhetőbb árban JaliscóI jegyet találtunk, ahol egy kisváros fekszik, Magdaléna, ahol szinten bányásznak opált, és pár nappal azelőtt amikor Bernalban egy utcai árus szóba hozta a Magdalénai bányát, meg is dobbant a szívem, hogy lehet arra kellett volna menni Zimapán helyett...

 

Mivel minket inkább a természeti kincsek érdekelnek, Mexikóváros környéke nem hozta lázba egyikünket sem, és ha már egyszer itt járunk és erre szenteljünk az időnket és energiánkat (pénzünket) olyan helyeken szeretünk lenni, amik örömünk forrássául szolgálnak teljes mértékben. És tudjuk, hogy Peru sem éppen olcsó hely, ezért nagyon át kell gondolnunk, hogy merre megyünk és hogy amire költünk, az hogyan gazdagít minket lélekben, szellemben, testben.

 

Odaértünk a Pulqueriaba, gondoltuk leülünk és ott az "Istenek támogatásával" eldöntjük, hogy érdemes-e Magdalénára költenünk és oda utaznunk 3-4 napra. Az út elején Zimapánba mentünk, ami hiába a fekete leopárd opálok ismert lelőhelye, ott tudtuk csak meg nagy nehezen, hogy a bánya már állítólag bezárt, alig van belőle csiszolók kezében, egyetlen német kereskedő van monopol helyzetben, aki nem ad el, csak gyűjt.

 

A pulqe Isteni finom volt 😋🥰 Egy kis szalmabálán ülve a csupa titok övezte teotihuacani piramisok szomszédságában nézegettük a repülőjegyeket, amiknek tízpercenként ment fel az ára... Diána, a tulajdonos, nagyon kedves és lelkes volt, miközben lefotózott minket, mesélte, hogy szeretne minket feltenni a facebook oldalára, milyen jó reklám leszünk.Csak 4 napja nyitotta csak meg a pulqueriat, Jaliscóból jött...

 

"Meglepetten" 🙃 mondtuk, hogy épp oda nézünk jegyeket, mert érdekel minket Magdaléna városa az opálbányák miatt és itt akartuk eldönteni, hogy menjünk-e...

 

Amikor mosolyogva mondta, hogy Ő PONT Magdalénából származik, az apukája is opálokkal foglalkozott, és nagyon szívesen ad kontaktot a bányákhoz, már mindkettőnknek folytak a könnyei...🥹

 

Minden sejtemet újra átjárta felismerés:

 

🙏Minden értem, értünk történik.🙏

 

Minden sejtemben éreztem gondoskodást és a szeretet, ami a Teremtés irányából áramlik felém, FOLYTON. Csak akkor szűnik meg, ha én elzárom magam tőle,mert én akarom kitalálni, hogy mi és hogy a legjobb nekem, ahelyett, hogy megengedném, hogy az élet áramoljon át rajtam keresztül.

 

Tervek nélkül jöttünk ismét, ahogy mindig, csak szándékot fogalmaztunk meg egy útra induló szertartas keretében. Már otthon ki is mondtam hangosan, hogy engem feszélyez ez a repülőjegy (a kedvezőbb ár miatt vettük meg előre) mert azt érzem nem ad teret az igazi áramlásnak...emlékeztem is erre a mondatomra, amikor kiderült, hogy törölve van.🙈 Fontos tanítása ennek számomra az is, hogy az értékes élmények, megfizethetetlenek, pénzben nem mérhetőek és hogy a pénz is energia, aminek áramolnia kell folyton.

 

Újra és újra tanulom azt is, (és nagyon hálás vagyok érte, hogy tanulhatom, tapasztalhatom és ezáltal a teremtés egyre mélyebb összefüggései nyílnak meg előttem), hogy az amit én el tudok képzelni, az mennyivel szűkebben határolt és mennyivel kevesebb annál, mint ami VALÓJÁBAN lehetséges🙏 

 

Ez a kérdés, hogy

 

Hogy lehet ez még ennél is jobb?

 

A legfontosabb, amire emlékeznünk kell.

 

És a választ nem kell tudnunk, csak megengedni, hogy kibontakozzon, és közben menni előre bizalommal azon az örsvényen, ami örömet hoz az életünkbe és amivel örömet hozhatunk mi is mások életébe. 💖

 

Persze az igazán fontos helyzetekben a legnagyobb kihívás ezt a bizalmat megtartani, amikor nem "csak" anyagi veszteség ér minket, hanem olyan fontos dolgok, mint az egészségünk vagy kapcsolataink, szeretteink elvesztése miatt inog meg az élet fenntartó erejébe vetett bizalmunk...minden alkalommal óriási beavatás, ha meg tudjuk haladni önmagunkat ilyen helyzetekben és megengedjük, hogy az élet éljen minket a tapasztalásaink által 🙏

 

 

Ezeket a sorokat már itt Magdalénában fejezem be, éppen a buszpályaudvaron ülünk, indulunk vissza Mexikóvárosba. Cipőinken fehérlik még vastagon a bánya pora, nemrég érkeztünk vissza a városba. A helyieken kívül senkinek nincs bejárása, mi mégis feljutottunk...Memo és Márta, mint családtagokat, úgy kezeltek minket két órányi ismeretség után.Daninak vettek vegetariánus pizzát, nekem pedig tortillát avokádóval 🥹🥰❤️. Mivel Memonak nem volt épp csiszolva elég opálja, így alig tudtunk tőlük vásarolni, ők másnap mégis velünk töltöttek órákat és bármennyire próbáltuk, pénzt sem fogadtak el a bányába való útért és körbe vezetésért cserébe...

 

Annyi jóságban és kedvességben, ajándékban volt itt részünk, hogy nehéz elhinnem, azaz inkább nehéz elfogadnom...egyfolytában adni akarok valamit cserébe én is...most Dani emlekeztet egyfolytában, hogy fogadjam el , hogy ennyi ajándékot kapunk "idegenektől", és értsem meg, hogy nem kérnek/várnak érte cserébe semmit...ahogy mi sem szoktunk...csak engedjem meg, hogy így működik ez...❤️‍🔥what goes around comes around❤️‍🔥...emlékeztetett a poló felirat is a templom előtt 😉

 

Amikor megérkeztünk Magdalénába, már az első opálos helyen mondták, hogy most nem lehet felmenni a bányába...néztünk egymásra nevetve, na ebből megint mi lesz akkor? 😯☺️

 

De ez már egy másik történet. Írok majd még arról, hogy miért nem ment február 27-én senki a bányákba és hogy milyen csodákat hozott még számunkra Magdaléna városa...

 

Szeretettel és hálával,

 

Adriana y Daniel 😉🇲🇽

 

 

U.I.:Az első pohár pulque után elmentünk megnézni még pár obszidián műhelyt és ahogy az egyiknél fizettünk észrevettük, hogy a sumup amíg mi pulquet ittunk es megvettük a jegyet Jaliscóba, vissza utalta a pénzünket...

 

Hogy lehet még ez ennél is jobb? 🙏🥹❤️