A mi kanyargós útjaink a bányákig és az ásványok, kristályok kanyargós útja a bányáktól hazáig..minden a terv szerint halad, de ki tudja kinek a tervei ezek?! 🙃

Ahogy írtam, Peruba indultunk, ám végül mégis úgy alakult most is, hogy Mexikóba repültünk, mert ide jóval kedvezőbbek voltak a repülőjegy árak és mivel mindketten nagyon szeretjük, úgy döntöttünk, idén sem hagyjuk ki Mexikó varázslatos földjét, ha már egyszer a világnak ezen a felén járunk.

Multiváros jegyet vettünk végül (mivel már többen kértétek, tervezünk egy olyan útibeszámolót is, ahol az utazás praktikus részeiről is szó lesz😉), ezzel jártunk a legjobban: Budapest-Mexikó, Lima-Budapest.

Hat napot terveztünk maradni (ismeritek azt a mondást, hogy Isten nevet azokon akik terveznek?🤭), meglátogatni Hectort és az opálbányákat, valamint a nemcsak különlegesen szép, de nagyon ritka fekete leopárd opálok nyomába eredni.Nos azt tudjátok már, hogy nem a mi terveink szerint alakult, hanem még annál is jobban, így végül két hetet voltunk Mexikóban.

Itthoni kutatómunkánk során meg is találtuk a fekete leopárd opálok lelőhelyét, így Mexikóvárosból az első napunkon egyenesen Zimapán felé vettük az irányt.

A kincskeresés kalandos móka, 4-5 órát buszoztunk a hegyekben, több átszállással.
Ez néha úgy néz ki, hogy lebeszéljük, hogy ez a kombi Zimapánba megy? Igen. De jó, mennyiért? Annyiért plusz turistaadó. Nincs mit tenni. Rendben.

Majd egyszer csak megáll a kombi a semmi közepén a hegyekben kanyargó főúton, negyven fokban a tűző napon és kiabál a sofőr hátrafele, hogy szálljunk le, majd innen kell eljutnunk Zimapába, mert Ő nem megy be a faluba, megy tovább nemértemhova. Kuncogunk, leszállunk és várjuk, hogy legalább egy Lélek feltűnjön, akitől megérdeklődhetjük, hol és merre és mikor jön a még kisebb kombi, ami majd elvisz minket a városba.

Így érkeztünk egy nagyon kicsi városba, a bányászok városába, ahol bányász sisakok lógnak utcadíszként, és ahol senki, de tényleg senki nem is halott még ezekről az opálokról.

Bejártuk a főteret, a piacot, ahol rögtön hódoltunk a kulináris élvezeteknek, tele ettük-ittük magunkat kedvenc mexikói italainkkal, ételeinkkel: frissen préselt narancslé, szenen sült lime-os chilis csöveskukorica, guacamole tortillával...

Sem a kínában csiszolt rózsakvarcot áruló főteres árusok, sem a piacosok, sem a szerelmi bájt, bőséget bevonzó gyertyákat áruló boszorkány boltok tulajdonosai sem tudtak semmit az opálokról...két éjszakát foglaltunk a hotelben, gondoltuk pihenünk és felfedezünk, de estére már egyértelmű volt, hogy ez itt csak lelőhely (arra se derült fény, hogy hol is van a bánya) és nem helyben helyben csiszolják/értékesítik az opálokat (az obszidiánokkal is hasonló a helyzet).

A foglalás ellenére másnap a tovább indulás mellett döntöttünk. Szerencsére visszakaptuk a kifizetett összeg nagy részét.

Közben Dani online is keresgélt és talált olyan kereskedőt egy mexikói csoportban, aki épp fekete opálokat tett fel eladásra és egy órányi busz útra volt csak tőlünk és épp rá is ért, így történt, hogy végül ittlétünk harmadik napján Ixmiquilpán főterén, a szökőkútnál vásároltunk fekete leopárd opál kabosonokat.

Miguel, aki 5 éve foglalkozik csiszolással is elmondta, hogy a bányát már bezárták, nagyon kevés nyersanyag van belőle itt mexikói kézben, ritka alkalom, ha szert tesz rá és egyébként Zimapán környékén nem jellemző a kristálykereskedelem, menjük inkább Bernalba.

Sejtettük, hogy opál ott sem lesz, de mivel még nem jártunk arra, kíváncsian elindultunk, rögtön a Miguellel történt találkozás után. Bernalban van a világ egyik legmagasabb monolitja (433 méter magas).

Mivel ez turistákat vonz, elképzelhető volt, hogy ott vannak a műhelyek, csiszoló mesterek, kereskedők, ahogy Teotihuacán esetében is. Nem így volt. Sőt, az évben két napot tart "zárva a monolit" (karbantartás miatt, mert tavaly túl sok eső esett), találjátok ki, melyik két napon volt épp zárva. 😄 Bingo.😄

Az obszidiánokat is Hidalgo államban bányásszák, illetve Magdalénában, de úgy alakult, hogy a mesteremberek Teotihuacanban élnek, csiszolnak és ott is árusítanak.

Illetve a Magdalénában bányászott opálokat, csodálatos kabosonokká és drágakövekké csiszolják az ottaniak, de figurákat, koponyákat saját bevallásuk szerint is csak a queratarói mesterek tudnak készíteni. Ezt mi is így vettük észre, az ottani koponyák, figurák (az a kevés, ami volt) nyomába sem értek Hector munkáinak ( Ő a mestermber akitől évek óta vásárolunk Tequisquipánban, Queretaróban).

Bernalban sok kristálybolt volt, műhely egy se, és a fekete leopárd opálról ott sem hallottak, így mondhatni, hogy nem jártunk sikerrel, legalábbis terveinkhez képest.

Viszont a kisváros egyedülálló ínyencsége a szivárvány minden színében pompázó főtt kukorica étel újdonság volt számunkra és örültünk a babkrémmel töltött gorditáknak is. Gordita = pufók, azaz pufókra töltött tortilla, mindenfélével. Bueno, húsevőknek mindenfélével, Daninak sajttal, nekem nopállal (sült kaktusz) és nagyon csipős szószókkal.

Itt az első trekét is megejtettük. 
Treque= barter. Mindig nagyon jó energiákat mozgat meg a cserekereskedelem, két éve így kaptunk információt és ezáltal jutottunk ez a tűzachát bányába.

Ezúttal madagaszkári petróleumkvarcokat cseréltünk opálra egy utcai árussal (amiknek egy részét Ő gyűjtötte a bányáknál), és aki annyira örült, hogy a körülötte lévő árusoknak azonnal körbevitte a petroleumkvarcot és nevetve kiabálta, hogy ő ilyet még sose látott harminc év alatt: "Gyere ide, hol a lámpád, világítsd meg, had lássa Ő is, odanézz!"
A petróleumkvarc zárványaiban ugyanis UV fényre sárgás-zöldes színnel reagálnak a szerves eredetű anyagok. Nagyon jó volt látni az örömét. 🥰

Ő említette Magdalénát is, amikor az opáljait nézegettük, és pont olyat választottunk, ami onnan való volt...ott dobbant meg a szívem, és kérdeztem is Danit, hogy miért is nem terveztük bele ebbe az útba a Magdalénai bányákat...ugye aztán később kiderült, hogy tervben volt, csak nem a "mi" terveinkben.😄

Bernálból először Tequisquiapanba vezetett az utunk, Hectorhoz.

Reggel 10:00-re jöttek értünk be a városba, ott vettek fel minket és első utunk egyből a bányába vezetett fel.

Jelentős darabokat nem találtunk, de ez nem is erről, inkább az élményről szól számunkra, hogy ott lehetünk az opálok földjén...különleges érzés ott állni és tudni, hogy nem csak a lábunk alatti törmelékekben, de a minket körül ölelő hegyek rejtekében is tüzesen ragyogó opálok rejlenek.

Sok százan látogatják a bányát évente, Hector mégis emlékezett ránk, ahogy beléptünk a műhelybe, ránk nézett, és mondta a többieknek, hogy mi Magyarországról vagyunk itt. ❤️🤍💚  🇭🇺 ... 🇲🇽 💚🤍❤️


Miközben válogattuk a kincseket, Hectort is kérdeztük a fekete leopárd opálokról.

Egyből egy fekete bőr telefonszám jegyzékehz nyúlt, lapozgatott benne, és közben mondta : " Olyat szeretnétek? Intézkedem. Felhívom Nektek a barátomat, ő ott dolgozott a bányánál, megkérdezem." 

Fel is hívta a barátját, de Ő is csak annyit tudott mondani, hogy nincs nála már nyersanyag, minden egy kézbe, egy német felvásárló kezébe került, miután bezárt a bánya, és Ő nem ad el belőle.

Hector ajánlott egy helyi kis családi éttermet, ahol Dani sajttal töltött chillit evett en pedig sopét (sope = az a fajta tortilla, amit nem félbehajtanak, vagy összetekernek és kirántanak, vagy csak simán kirántják, nem is az, amit megtöltenek és szószban megsütnek..hanem kicsit vastagabbra sütött tortilla, aminek a tetejére teszik a rávalót...13 éve járok ide, és a mai napig nem látom át a tortilla alapú ételek hogyanját, mikéntjét, nevét 😄).

Utána körbe jártunk még a kisvárosban, hátha szerencsénk lesz...két helyen vásároltunk már, mindkét bányászhoz elmentünk most is, hátha akad mégiscsak fekete leopárd opál valahol...

Mit ad Isten? 😉🙏 Ott lapultak páran a vödörben Isabellnél és férjénél...és ott fénylett közöttük Big Blue is 🩵 Így neveztük el a "követ", amire az itteni geológus barátunk is aztmondta, hogy hűűűha és amit egyszerűen nem tudtunk otthagyni, mert szerelem volt első látásra...egy nagyon nagy (közel 1 kilós) nyers fekete leopárd opálról van szó...ami mint később kiderült,akkora már,hogy fegyvernek minősül így nem engedik fel a kézipoggyászban (így megy fel egy kristály ára tecciktudni 😁😁😁)...ugye a Guadalajarába, Magdalénaba repülés a mi terveink között akkor nem szerepelt. 🙈

Gyönyőrű Big Blue jelenléte tehát új utak és új tapasztalások felé sodort minket, de az Ő története előtt legközelebb Magdaléna részleteivel és képeivel jelentkezünk most már tényleg...😉




#maderafooloflife
#madera11